"A családfelállítás klasszikus formájában a kliens kiválaszt néhány embert a résztvevők csoportjából, hogy a családja tagjait képviseljék, és – ügyelve az egymáshoz való viszonyukra – beállítja őket a térben.

A terapeuta megkérdezi ezeket a képviselőket, hogyan érzik magukat a helyükön, a kapott válaszok pedig támpontot nyújtanak arra vonatkozólag, hogy a felálláson mit kell megváltoztatni és milyen személyekkel kell azt még esetleg kiegészíteni.

A megoldást az jelenti, amikor minden egyes képviselő jól érzi magát a helyén.

Ezek a családfelállítások mély betekintést engedtek az emberi kapcsolatokban megnyilvánuló szeretet működésének törvényszerűségeibe. Az itt nyert felismerések azután igazi áttörést eredményeztek.

A problémák megoldásának és a segítségnyújtásnak gyökeresen új lehetőségeit teremtették meg, olyan lehetőségeket, amelyek korábban elérhetetlenek voltak."

„Családterapeuta körökben úgy vélik, minden családnak van titka, csak idő kérdése, mikor derül ki.

Olyanok is akadnak, akik úgy gondolják, a családok sokszor épp azért kérnek terápiás segítséget, hogy ezek a nemritkán hosszú évtizedek óta rejtegetett, elhallgatott vagy letagadott, lelkeket rágó történetek végre felszínre kerüljenek.

Első körben persze nem ezzel érkeznek, általában van egy fedőtünet, ha tetszik, fedősztori, ami mögött ott rejtőzik a titok. A tünet a beugró, amit fel lehet vállalni annak érdekében, hogy a terápia védett közegében fokozatosan áthelyeződhessen a hangsúly a lényegre:
ki lehessen mondani az igazságot, és szembe lehessen nézni vele, ami legtöbbször nagyon izgalmas dinamikákat indít be.

Sokszor már önmagában a kimondás, a felvállalás képes megszüntetni az elakadásokat, valahogy úgy, mint amikor kihúzzuk a kádból a dugót, hogy a víz zavartalanul elfolyhasson.

Persze rögtön húzzuk alá, hogy egy családi titok felszínre hozásához kellő érzékenységgel és elővigyázatossággal kell hozzálátni, mert ha nem megfelelő az időzítés, ha túl gyorsan, túlságosa felkészületlenül vagy drasztikusan szembesítjük a titokból addig kizárt családtagokat az igazsággal, akár nemkívánt károkat is okozhatunk.

Ahogy egy szupervízorom fogalmazott:
„Minden család szekrényében ott lapul legalább egy csontváz, de vigyázz, mikor szeded elő, nehogy kizuhanva agyonüsse a terápiát.”

És milyen igaza volt!

A léleknek ugyanis megvan a maga terhelhetősége.
Ha ez nem elegendő, akkor előbb alkalmassá kell tenni, meg kell erősíteni, hogy el tudja hordozni a felszínre bukkanó titok súlyát. Éppúgy, mint amikor az ember először lemegy az edzőterembe.

Indításként biztosan nem tanácsos a nagyobb súlyok felé kapkodni, mert fejlődés helyett brutális húzódások, túlterhelések, izomszakadások lehetnek a túlzott hév következményei. Ahogy az izmokat felkészítjük, és szép fokozatosan tesszük terhelhetővé, úgy a lelket is edzeni kell, hogy kellő erőre tegyen szert, mielőtt szembesítjük a titokkal.

A brutális nyakukba zúduló igazság ugyanis éppolyan ártalmas lehet, mint a hazugság maga.”